Tenni vagy lenni…

“A középiskolai végzős osztályom néhány ével ezelőtt tartotta meg a harmincadik évfordulós találkozójukat. Biztos vagyok abban, hogy labda is volt a találkozón. Bár egy robbantás sokkal inkább jellemezte volna a találkozót, ismerve az ünneplő tömeget. Meg kell, értsd a Houston keleti oldalán élők 1950-es évekre jellemző gondolkozásukat, ahhoz, hogy fogalmad legyen az akkori diákok robbanékony természetéről… olyanok voltak, mint sok ezer erős és vad kutyákra jellemző nyughatatlansággal teli sokaság. A fiúk mosdójában történő késelés olyan természetes volt, mint egy nagy ünnepségen a tűzijáték, vagy faji rágalmazások az iskola termeiben és a Harley Davidson robaja a sikátorokban.

Attól kezdve, hogy tudatában voltam annak, hogy nem tudok részt venni az előbb említett találkozón, elhatároztam, hogy leporolom az évkönyvet és bele lapozva egy kicsit,a nosztalgiának adom át magam. Látva a mosolygós arcokat és az évkönyvben olvasott rövid történeteket, elérzékenyültem. Emlékszem egy feladatra, ami nekünk idősebbeknek lett adva, mielőtt az említett évkönyv 1952-ben nyomdába került volna. Arra kértek, hogy gondoljunk előre húsz évvel és válaszoljunk a következő kérdésre: „Mit akarok tenni?”. A cél az volt, hogy lejegyezzük az álmainkat és céljainkat az évkönyvbe, hogy majd minden egyes évforduló alkalmával (vagyis tízévente) kielemezzük azt. Ezen célok között van néhány, amit nem érdemes felemlíteni, de az évkönyvben lejegyzett diákok egyes céljai között található igen érdekes és leleplező célok is:

Néhányan ezt írták: „dollár milliókat szeretnék keresni” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nikodémus

4Móz 21, 5-9
Jn 3, 1‒21                                                                             „Uram, szereteted az égig ér”

Meredek lépcsőkkel kapaszkodott az éjszakába a jeruzsálemi utca. A kövezetre csak az egyik ajtón kiáradó fény vetett világosságot, a többi lépcsőfok sötétben maradt. Egy cseréptál gurult ki az ajtón. Átbukfencezett a küszöbön, de nem tört el, ahogy az utca kövével koccant. Egy ideig még lehetett hallani, ahogy a pörgés egyensúlyban tartja a tálat, és gurul lefele az utcán. Azután odavágódott a falnak, és eltört. Megint csend lett. Egy gyerek rohant utána, de ahogy hirtelen kiért a sötét utcára, nem látott semmit. Megállt a küszöbön, és megdörzsölte a szemeit. A cserépdarabok mázáról csillant felé a hold fénye.
Egy alak jött felfele. Nem vette észre a szilánkokat. A saruja alatt a cserépdarabok recsegő pattogással repedtek még kisebb darabkákra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….