Tenni vagy lenni…

“A középiskolai végzős osztályom néhány ével ezelőtt tartotta meg a harmincadik évfordulós találkozójukat. Biztos vagyok abban, hogy labda is volt a találkozón. Bár egy robbantás sokkal inkább jellemezte volna a találkozót, ismerve az ünneplő tömeget. Meg kell, értsd a Houston keleti oldalán élők 1950-es évekre jellemző gondolkozásukat, ahhoz, hogy fogalmad legyen az akkori diákok robbanékony természetéről… olyanok voltak, mint sok ezer erős és vad kutyákra jellemző nyughatatlansággal teli sokaság. A fiúk mosdójában történő késelés olyan természetes volt, mint egy nagy ünnepségen a tűzijáték, vagy faji rágalmazások az iskola termeiben és a Harley Davidson robaja a sikátorokban.

Attól kezdve, hogy tudatában voltam annak, hogy nem tudok részt venni az előbb említett találkozón, elhatároztam, hogy leporolom az évkönyvet és bele lapozva egy kicsit,a nosztalgiának adom át magam. Látva a mosolygós arcokat és az évkönyvben olvasott rövid történeteket, elérzékenyültem. Emlékszem egy feladatra, ami nekünk idősebbeknek lett adva, mielőtt az említett évkönyv 1952-ben nyomdába került volna. Arra kértek, hogy gondoljunk előre húsz évvel és válaszoljunk a következő kérdésre: „Mit akarok tenni?”. A cél az volt, hogy lejegyezzük az álmainkat és céljainkat az évkönyvbe, hogy majd minden egyes évforduló alkalmával (vagyis tízévente) kielemezzük azt. Ezen célok között van néhány, amit nem érdemes felemlíteni, de az évkönyvben lejegyzett diákok egyes céljai között található igen érdekes és leleplező célok is:

Néhányan ezt írták: „dollár milliókat szeretnék keresni”

Mások a következőket írták:

  • „Szeretnék megnyerni minden Amerikai állami kitüntetést és profi futballistává válni”
  • „Szeretnék egy szimfonikus zenekar vezetője lenni”
  • „Egy versenyautó tulajdonosa akarok lenni és megnyerni az Indy 500 versenyt”
  • „Szeretném kirabolni a Manhattani Bankot és majd elmenekülni a Fiji szigetekre”
  • „Szeretném elvégezni az orvosi egyetemet és majd Honoluluban dolgozni”
  • „Szeretnék megházasodni egy gazdag mozicsillaggal és Beverly Hills-ben élni”
  • „A világ legkeményebb bokszolója szeretnék lenni és megnyerni minden mecset”
  • „Énekelni szeretnék a Metropolitán Operában”
  • „Rövid élettörténetek, színházi darabok, és novellák írója akarok lenni”
  • „Be szeretném utazni a világot, mint hírtudósító”
  • „Gyorsan akarok élni, fiatalon meghalni és egy szép testet hátra hagyni”

A fentebb említett idézetek tehát mind célok voltak. Néhány csodálatra méltó, mások megkérdőjelezettek és őrültek, ismét mások butaságok.

Anélkül, hogy kritizáljak valakit, most harminc évtizeddel visszatekintve, úgy gondolom, hogy rossz kérdést tettek fel nekünk. Az, hogy mit szeretnénk tenni, közel sem olyan fontos, mint hogy mik szeretnénk „lenni”, hiszen az élet előre haladtával, ez sokkal hangsúlyosabb lesz.

A tenni akarás általában kapcsolatban van munkahellyel vagy sikerrel, vagyis azzal, hogy miként élünk. A tenni akarás cselekménnyel, teljesítménnyel, és kézzelfogható céllal van kapcsolatban, mint fizetéssel, tekintéllyel, szerepkörökkel és trófeákkal. Valamivé lenni, azonban sokkal inkább kapcsolódik valami megfoghatatlanhoz, ahhoz, hogy milyen emberré válunk mélyen belül, amelyet nem tudunk megmérni vagy kitüntetni lenyűgöző díjakkal. Az, hogy ki vagy mindig felülmúlja azt, hogy mit teszel. Egy élet kell ahhoz, hogy formálódj… ami azonban sokkal értékesebb, és maradandóbb.

Emlékszel a Kolossé 3. részében olvasható szavakra? Kétszer olvassuk: „amit csak cselekesztek… valamit tesztek…” (17,23). Olyan mintha az Úr ezt mondta volna Nincs különbség a között, hogy mit teszel és ki vagy”… azonban a 27. versben azonnal összekapcsolja a „cselekvést” az ember kilétével, jellemével. Ugyanúgy mintha azt mondaná, hogy szükséges hálásnak, engedelmesnek, őszintének, szorgalmasnak lenned. Isten jobban kihangsúlyozza azt, hogy ki vagy annál, hogy mit teszel.

Ezek után, a lényeges dolgokkal fogsz foglalkozni? Remélem, hogy így lesz. A célkitűzések és azok elérései fontosak, főleg ha motivációra van szükségünk. Segíthet az is, ha felteszem magamnak a kérdést: Mit akarok tenni? Azonban tekints most mélyen magadba. Tedd fel magadnak a nehezebb kérdést: Milyen akarok lenni? Ezután hallgass a szívedre… a Lélek belső hangjára. Igazi kincsekre bukkanhatsz magadban. Ezek közül egy párat vállasz ki és dolgozz rajta. Nem kell erről senkinek sem beszélned, de foglalkozz velük. Figyeld, ahogy Isten dolgozik. Csodálkozni fogsz azon, ahogy a körülményeket intézi azért, hogy a belső éned jellemének kincsei változzanak akarata szerint. Néha fájdalmas lesz; máskor mosolyt csal az arcodra. Nem történik meg egyik estéről a másikra a változás, de ez a nagy különbség a között, és a között, hogy mit akarsz tenni. Lehet egyeseknek elég bizonyos területen formálódni húsz évet, míg másoknak szüksége van egy egész életre.

  1. Ha van, iskola évkönyved lapozz most bele. Gondolkozz el arról, hogy annak idején mit akartál meg valósítani az életben?
  2. Mi akarsz lenni?
  3. Vizsgáld meg az életed és figyeld meg, hogy a „tenni” akarás vagy az, hogy „ki vagy” jellemez?”

(CHARLES R. SWINDOLL – Growing Strong in the SEASONS OF LIFE)

Total Page Visits: 399 - Today Page Visits: 1