A hitünk értéke leginkább abban mérhető le, hogy mennyit vagyunk hajlandók szenvedni azért a hitért. József egy erős hitű ember volt. Kész volt azt tenni ami helyes, még akkor is ha tudta, hogy az fájdalmat okoz. Egy másik jellemvonása: nem csak kész volt azt tenni ami helyes, hanem készen volt azt a helyes úton tenni.

Amikor Mária elmondta Józsefnek, hogy áldott állapotban van, József tisztában volt azzal, hogy a gyermek nem az övé. Mária jellemét ismerve, és annak magyarázatát hallva a gyermekkel kapcsolatban, nehezen tartotta lehetségesnek azt, hogy a jegyese félre lépett volna erkölcsileg. Mégis egy más apának volna a gyermeke – az értelem számára lehetetlennek látszott az, hogy az a „más személy” maga Isten.

József úgy döntött, hogy felbontja Máriával a jegyességet, de oly módon, hogy Mária ne legyen megszégyenítve nyilvánosan. Igazságosan, de ugyanakkor szeretettel kívánt volna eljárni.

Ennél a pontnál Isten egy angyalt küldött Józsefhez, aki megerősítette Mária beszédét és egy másik módját kérte József engedelmességének – vegye el Máriát feleségül. József engedelmeskedett Istennek, feleségül vette Máriát és tiszteletben tartotta Mária szüzességet Jézus születéséig.

Nem tudjuk pontosan azt, hogy József mennyi ideig töltötte be Jézus földi atyájának szerepét – utoljára akkor találkozunk vele, amikor Jézus 12 éves volt. Azt feltételezhetjük, hogy József megtanította az ács mesterséget Jézusnak, biztosítva számára és a család számára a lelki és a fizikai gondoskodást.

József tisztában volt, az angyali megjelenéstől kezdve, hogy Jézus egy különleges személy. Engedelmeskedett az angyali üzenetnek. Ez üzenetbe vetett hite és Isten irányába való elkötelezettsége miatt tette Isten alkalmassá őt arra, hogy egy ideig Jézus Krisztus földi atyája legyen.

Isten értékeli a becsületességet. Ugyanakkor a társadalmi pozíció nem játszik szerepet abban, ha Isten használni kíván valakit. Isten vezetése iránti engedelmességünk még több Isteni vezetést von maga után. Isten adjon kegyelmet ilyen hívő emberekké válnunk!