FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 4,10)


„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért”(1János 4,10)

Az igazi szeretet forrása maga Isten. Miközben arra buzdít János apostol, hogy szeressük egymást, néha ott van a szívünkben a fal, neheztelés és megannyi felgyülemlett dolog, amelyek, mint hatalmas gátak meggátolják azt, hogy egymást szeressük. Szeretni azt, aki hátad mögött kibeszél, szeretni azt, akiben megbíztál és ellened tör. Szeretni azt, akiben látod a képmutató viselkedést. Szeretni azt…és a felsorolást talán reggelig folytathatnák. De hogyan szeressek? Ha magamba nézek, akkor néha olyan lehetetlen feladatnak látom ezt a felhívást. Ekkor jön János apostol és bemutatja Isten szeretetét. Aki nem azért szeretet mert megérdemelted volna, vagy mert valami jó pontot tettél irányába. Egyszerűen csak szeretet. Sőt, Ő szeretet először, amikor még a te iránta való szeretetednek nyoma sem volt. Ugyanakkor ez a szeretet áldozatkész, hiszen Isten elküldte az Ő Fiát, engesztelő áldozatul a bűneinkért. Ez Isteni szeretetet, amellyel nem lehet születni, amelyet nem lehet eltanulni, amelyet nem lehet utánozni. Ez az szeretet akkor nyilvánulhat meg az életedben, ha Istennek adod át a szíved teljesen, hogy minden emberi indulat semmivé váljon, és minden Isteni tulajdonság pedig ragyogjon benned!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 4,6)

„Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét” (1János 4,6)

János apostol egy nagyon fontos igazságot említ meg ebben az egy igeversben. Az egymás iránti tisztelet és engedelmesség egyik fő jellemvonása annak, aki Istentől van. Aki nincs Istentől nemcsak, hogy tévelyeg Isten nélkül, de másokat is arra csábít, és mindenkinél magasabbnak tartja magát szellemi értelemben. Az ilyen ember nem inthető, nem tanítható, nem nevelhető és nem formálható. Sokszor előfordul, hogy gyülekezetekben önjelölt missziómunkások, vezetők állnak elő azzal a vággyal, hogy majd ők mindent helyre tesznek. Ezt meg is próbálják, de nem Isten és igéje szerint, hanem saját elgondolásaik és látásuk szerint. Hamar kiderül az és nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen embereknek munkája mögött nincs Isteni elhívás vagy megbízatás. A legnyilvánvalóbbá pedig akkor válik, amikor nem hallgat senkire, még Istenre sem, mert úgy gondolja, hogy az ismeret és tapasztalat tökéletes birtokában van. Rendszerint innen fakadnak a szakadások. Ellenben az, aki Istentől van, aki az Úrhoz tartozik azt jellemzi az lázat, és az engedelmesség. Az Úr adjon kegyelmet ilyenekké válni!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 4,4b)

„…mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van” (1János 4,4b)

János apostol előre tekintve nemcsak arról beszél, hogy az Antikrisztus lelke miként fog megjelenni és sokakat miként igyekszik elhitetni, hanem arról is ír, hogy az Úr gyermekei nem kell féljenek, mert az, Aki bennük van nagyobb az Antikrisztus lelkénél és annál is, ami a világban van. Néha, amikor körbe nézek és látom a világban levő gonoszságot megrémülök. Hova tud ez a világ még elfajulni? – kérdezem magamtól. Ha a keresztyénségre tekintek ezekben a napokban, elszomorodik a szívem, hiszen látom az olyan lelkületet, amely nem Isten népéhez való. Ugyanakkor jön az igei buzdítás, hogy ne rémüljünk meg, mert Isten a Szentlelke által bennünk él, velünk van. Azt mondják, hogy amikor egy híres tábornok csatára készült, észrevette, hogy remegnek a térdei. Megvetően nézett a lábaira és így szólt: “Reszkettek? Pedig, ha tudnátok, hogy hova viszlek titeket a következő fél órában, sokkal jobban reszketnétek.” Lehet, hogy a mi térdeink is reszketnek, pedig lehet, hogy még ennél nagyobb támadások is érnek majd minket. Istenben megerősödhetnek a mi remegő térdeink és imádságra kulcsolt kezeink, mert nagyobb az, aki bennünk van. Ezt ne felejtsd el soha!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 4,1)

„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba” (1János 4,1)

Már az Úr Jézus Krisztus is figyelmeztette a tanítványait arra, hogy sokan jönnek majd az Ő nevében, és hamis dolgokat prófétálnak. Erre figyelmeztet János apostol is, amikor arra serkent, hogy ne higgyünk minden léleknek. Nem hitetlenkedésre buzdít az apostol, hanem arra, hogy Isten Szentlelke által legyen egy egészséges szűrőnk, amely által észrevehetjük azt, hogy ha valaki hamis dolgokkal áll elő. Napjainkban sok tanító, vallás, egyház, vagy mozgalmak alapítói állnak elő hangos kijelentéseikkel, melyben azt bizonygatják, hogy Istentől való kijelentésekkel bírnak. Ha valamikor szükségünk volt arra, hogy keressük és olvassuk Isten igéjét akkor most eljött ennek az ideje. Csak akkor ismerjük meg a hamis dolgot, ha ismerjük az igazságot. Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk azt, hogy ki tér el az Isteni kijelentéstől, szükséges, hogy mi legyen mindenekelőtt tisztában azzal, hogy mit tanít Isten igéje Istenről és dolgairól. Adjon az Úr kegyelmet, hogy lelkileg nyitott szemmel járjunk, és hogy ragaszkodjunk a valós Isteni Szóhoz.

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 3,22)

„És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte” (1János 3,22)

Minden megkapunk Krisztustól, amit imádságainkban kérünk? Nyilván csak azokat, amelyek az Ő akaratával megegyeznek. Azokat is az Úr csak feltétellel adja, ez a feltétel pedig nem mást, mint hogy az Ő akaratát tegyük. Az emberben ott van az a vágy, hogy az Úr azonnal hallgassa meg azt amiért Ő hozzá jön imádságban. Sőt, sokszor el is várjuk azt, hogy az Úr hallgasson meg, mert úgy gondoljuk, hogy ez az Ő kötelessége. Nagy tévedésben vagyunk. Istent nem kötelez semmi és senki. Igen, Isten meg akar hallgatni, de úgy élünk-e, hogy Isten meghallgathat? Azt mondja János apostol, megnyerjük azokat, amikor Istentől kérünk, mivel megtartjuk az Ő parancsolatait. A kérdés most az, hogy te engedelmes gyermeke vagy Istennek? Ha igen, akkor nyugodtan hozhatod Isten elé kéréseidet, mert Ő meghallgat téged akarata szerint. Ha azonban nem igen törődsz Isten akaratával, hogy azt az életedben alkalmazd, akkor ne is várd, hogy az Úr meghallgassa a kéréseidet, amelyet Hozzá intézel. Élj úgy ma is, hogy Isten meghallgathasson téged!