„Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben”

Henry Marty misszionáriusként szolgált Indiában és Perzsiában a 18. század végén és a 19. század elején. Kalkuttába érkezve így kiáltott fel „Hadd égjek el Istenért.” Miközben figyelte az embereket, akik pogány bálványaik előtt leborultak, és hallotta a Krisztus elleni káromlásokat, ezt írta: „Sokkal nagyobb borzalmat kelt ez bennem, mint ahogy azt ki tudom most fejezni…nem bírnám elviselni az életet, ha nem Jézus lenne megdicsőítve; olyan lenne számomra mint a pokol, ha mindig így lenne Krisztus becsmérelve”.

Isten szeretete folytán megáldott minden lelki áldással, gyermekének fogadott Jézus Krisztus által azért, hogy az Ő dicsőségére élj. Az angyalok magasztalják Istent (Lukács 2,14), éppen úgy ahogy az egek (Zsolt 19,1). Isten gyermekeként különleges módon magasztalhatod Őt, hiszen te önmagad, vagyis a megváltott állapotod a legnagyobb bizonyságtétel Isten hatalmáról. Amikor mások meglátják az Ő jellemét az életedben, emlékezteti azokat az Úr erejére, nagyságára, jóságára és kegyelmére. Az ellenkezője is igaz. Ha nem látják az Isteni jellemvonásait benned, akkor megkérdőjelezed bennük Isten hatalmát. Álljon előttünk a cél, hogy Isten dicsőségére éljük az életünket!

„Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint” 

Isten a végtelen szeretete nyomán nemcsak megbocsátott, hanem saját gyermekének fogadott. Más kifejezést használva Isten „örökbefogadott”. Jézus Krisztus áldozata által, Isten behozott a családjába. Az örökbefogadás kifejezés öt alkalommal található meg az Újszövetségben (Róma 8, 15, 23; 9, 4; Gal 4,5 és Ef 1,5). A római jog szerint, az örökbefogadott gyermeknek ugyanazok a jogai megvoltak, mint a természet szerinti biológiai gyermeknek, még akkor is, ha az örökbefogadott szolga volt azelőtt. Pál apostol ez által kiemeli azt a szoros kapcsolatot, amely a hívő ember és Isten között létre jött Jézus Krisztus által. Igen, a bűn szolgái voltunk, Istentől elidegenültek. Ő azonban a megváltozhatatlan határozata alapján, könyörült rajtunk Jézus Krisztus áldozata alapján. Nagy kiváltság és hatalmas megtiszteltetés. Éljünk Isten gyermekeihez méltóan!

„A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által„

Az Isteni kiválasztás témája folyamatosan fellelhető Pál apostol leveleiben (Róma 8,29-33; 9,6-26; 11,5,7,28; 16,13; Kolossé 3,12; 1Thessalonika 1,4; 2Thessalonika 2,13; Titusz 1,1). Ebben a fejezetben a következőképpen jelenik meg: 1). Kiválasztott minket (a mai igeversünkben), 2). Eleve elhatározván (5v), 3). Eleve elrendeltetvén (11v), 4). Eleve

elvégzése szerint (11v). Pál apostol a kiválasztás gondolatával arra tanít, hogy a megváltásunk Istentől ered. Nem azért lettünk megmentve mivel megérdemeltük, hanem Isten kegyelméből nyertük a megváltás ingyen ajándékát. Nem befolyásoltuk Istent; mivel az Ő saját terve szerint döntött a megmentésünkről. Ebből kifolyólag az ember részéről teljesen kirekesztett a dicsekvés bárminemű lehetősége. A megváltás eredete Istentől ered, még a világ megteremtése előtt, mielőtt mi megszülettünk volna. Nehéz nekünk megérteni, hogy miként fogadott el Isten minket még a születésünk előtt. Isten azonban kiválasztott, és az Úr Jézus Krisztusba vetve a hitünket, Ő úgy tekint ránk, mintha soha nem vétkeztünk volna. Csak csodálni tudjuk ezt a mérhetetlen Isteni szeretetet, ami késztessen minket Isten iránti hálára és hűségre minden nap!

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással, a mennyekben a Krisztusban” (Ef 1,3)

Minden egyes alkalommal megérint amikor olvasom azt, hogy Isten megáldott minden lelki áldással a mennyekben. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban, minden előny a mienk, amely Isten megismeréséből fakad. Ilyen áldások például, hogy Isten kiválasztott a megváltásra, gyermekének fogadott, lelki megértést ajándékozott, Szent Lelkét adta, erőt ad arra, hogy akaratát teljesítsük, reménységgel és örök élettel ajándékozott meg Krisztusban. A felsorolást napestig folytathatnánk. Mindezek az áldások azért lettek a mi tulajdonaink, mivel Krisztussal vagyunk közösségben.

A „mennyekben” való kifejezés rámutat arra, hogy ezek az áldások nem pillanatnyiak, hanem örökké tartók. Ezek az áldások Krisztus országából valók, és nem Artemisztől (efézusi idegen isten) erednek. Ezek az áldások megmaradnak és valódi értékek. Mit is tehet az Úr gyermeke, amikor látja Istennek ezt a kegyelmét az életében? Egyszerűen csak dicséri Istent, az Úr Jézus Krisztus mennyei Atyáját.