SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL (Efézus 1,3)

“Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással, a mennyekben a Krisztusban” (Ef 1,3)

Minden egyes alkalommal megérint amikor olvasom azt, hogy Isten megáldott minden lelki áldással a mennyekben. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban, minden előny a mienk, amely Isten megismeréséből fakad. Ilyen áldások például, hogy Isten kiválasztott a megváltásra, gyermekének fogadott, lelki megértést ajándékozott, Szent Lelkét adta, erőt ad arra, hogy akaratát teljesítsük, reménységgel és örök élettel ajándékozott meg Krisztusban. A felsorolást napestig folytathatnánk. Mindezek az áldások azért lettek a mi tulajdonaink, mivel Krisztussal vagyunk közösségben.

A “mennyekben” való kifejezés rámutat arra, hogy ezek az áldások nem pillanatnyiak, hanem örökké tartók. Ezek az áldások Krisztus országából valók, és nem Artemisztől (efézusi idegen isten) erednek. Ezek az áldások megmaradnak és valódi értékek. Mit is tehet az Úr gyermeke, amikor látja Istennek ezt a kegyelmét az életében? Egyszerűen csak dicséri Istent, az Úr Jézus Krisztus mennyei Atyáját.

Karácsonyra hangolódva – Heródes – Máté 2,1-22

A Biblia sok történelmi feljegyzést tartalmaz. Pontos információkat nyújt emberekről, eseményekről és helyekről. Így olvashatunk a Bibliában Nagy Heródesről is. Heródes volt az, aki többek között újjá építette a jeruzsálemi templomot nem sajnálva erre a pénzt. Emellett renget várost építtetett. Mindezek mellett azonban az emberek életét megnehezítette. Nem sokat ért számára az emberek sorsa, amelyet alátámasztott önző jelleme is. Könyörtelen volt az uralkodásában. A hatalmát féltő féltékenységében több gyermekét is megölette, továbbá feleségét, Mariamme-t is.

Heródes uralkodói címét – a zsidók királya – Róma ajándékozta számára, amelyet viszont a zsidók soha nem tudtak elfogadni. Nem volt a Dávidi család leszármazottja, nem beszélve arról, hogy csak részben volt zsidó. Annak ellenére, hogy bőkezűséget mutatott a jeruzsálemi templom újjáépítésében, kevés támogatója volt a zsidók részéről. Ennek egyik oka a sok közül, hogy több pogány templomot is építtetett Izrael földjén. Hiába igyekezett mindent megtenni, hogy az emberek hűségét megszerezze, ez nem sikerült. Egyedüli hűségese, csupán saját maga volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Karácsonyra hangolódva… – József (Mt 1,19-20)

A hitünk értéke leginkább abban mérhető le, hogy mennyit vagyunk hajlandók szenvedni azért a hitért. József egy erős hitű ember volt. Kész volt azt tenni ami helyes, még akkor is ha tudta, hogy az fájdalmat okoz. Egy másik jellemvonása: nem csak kész volt azt tenni ami helyes, hanem készen volt azt a helyes úton tenni.

Amikor Mária elmondta Józsefnek, hogy áldott állapotban van, József tisztában volt azzal, hogy a gyermek nem az övé. Mária jellemét ismerve, és annak magyarázatát hallva a gyermekkel kapcsolatban, nehezen tartotta lehetségesnek azt, hogy a jegyese félre lépett volna erkölcsileg. Mégis egy más apának volna a gyermeke – az értelem számára lehetetlennek látszott az, hogy az a “más személy” maga Isten.

József úgy döntött, hogy felbontja Máriával a jegyességet, de oly módon, hogy Mária ne legyen megszégyenítve nyilvánosan. Igazságosan, de ugyanakkor szeretettel kívánt volna eljárni.

Ennél a pontnál Isten egy angyalt küldött Józsefhez, aki megerősítette Mária beszédét és egy másik módját kérte József engedelmességének – vegye el Máriát feleségül. József engedelmeskedett Istennek, feleségül vette Máriát és tiszteletben tartotta Mária szüzességet Jézus születéséig.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Lassíts…!

Nem olyan régen olvastam a következő írást: “A különböző fejlett technikákkal rendelkező társadalmunk, idegileg kimerült, stresszes embereket hagy maga után. Jövőre még annál is kevesebb időnk marad, mint amennyink volt ebben az évben. Egy statisztika szerint azok a technológiák, amelyek időt hívatottak megspórolni számunkra, kétszer annyi időt vesznek el, mint amit adnak. Egy bizonyos, Keri Wyatt Kent ezt írta: „Minden egyes alkalommal, amikor igent mondasz valamire, nemet mondasz azzal egy másik lehetőségre”. Ne utánozd ennek a világnak a viselkedését, amely állandóan csak rohan. Legyen időd csendben lenni és gondot viselni magadról. Ahhoz, hogy ebben a gyors világban lelassíthass a következők szükségesek: 1) Egyszerűsítsd az életed. Ne stresszeld magad azon, hogy mi lesz az asztalon, vagy hogy az öltözeted meg egyezik-e a legújabb divattal (Mt 6,25). Tedd Istent az első helyre és minden más, ami kell meg lesz. Amikor Marlene Eisses úgy döntött, hogy félbe hagyja a karrierjét, csak azzal a dolgokkal ment az egyetemre, amelyek elfértek az autójában. Mind a mai napig szolgálatban van. Van egy szép kis háza, de nem tölti meg minden féle dolgokkal, sőt azokat, amelyeket több mint fél évig nem használ oda ajándékozza valakinek. Mégis így nyilatkozott egyszer: „Igazán szabadnak érzem magam. Minél kevesebb holmim van annál inkább Krisztusra tudok összpontosítani. 2) Legyen „szombatod”. Idegileg kimerült társadalomban élünk. Nehezünkre esik megállva, hátra dőlve elgondolkodni azon, hogy mit miért teszünk. Tegyél félre egy napot a héten, lehetőleg a vasárnapot, amikor megállsz a munkádtól, és időt tölthetsz a gyülekezettel, családoddal. 3) Légy megelégedett azzal, amid van (Zsid 13,5). Mindig kísértve leszel arra, hogy többet, szebbet, mást vegyél. Azonban csak akkor kerülhetsz közelebb Istenhez, ha helyet készítesz számára az életedben. Szégyent hozunk Istenre, ha egy olyan megváltót hirdetünk, aki be tudja tölteni az ember minden szükségét, miközben pedig elégedetlenkedve éljük a napjainkat”.   

Egy nyúl az úszócsapatban…

Az origoni Springfield egyik helyi iskolalapját böngészve a következő cikken akadt meg a szemem. Olvasás közben, hirtelen rádöbbentem, hogy egy olyan példázat áll előttem, amely jól jellemzi a mai keresztyén otthonokban és Krisztus testében jelenlévő feszültségeket.

Egyszer volt, hol nem volt, amikor az erdei állatok összeültek azért, hogy valami jelentős megoldást találjanak ki az új világ problémáira. Ezért, feltalálták és megszervezték az iskolát.
Bevezették a futás, mászás, úszás és repülés tantárgyait a tanmenetbe. Annak érdekében, hogy könnyebben megszervezzék a tanmenetet, úgy döntöttek, hogy mindegyik erdei állat fel kell vegye az összes tantárgyat.
A kacsa kitűnő volt az úszásban; sőt, sokkal jobb volt abban, mint maga a tanár, aki tanította az úszást. A repülésben azonban, épphogy átmenő jegyet kapott, a futásban pedig nagyon gyenge volt. Ezért félre kellett tegye az úszást, és iskola után a futást kellett gyakorolja. A következménye ennek az lett, hogy a lábain levő bőr és szövet megroncsolódott és az úszásban is csak átlagossá vált. Mivel az átlagos jegyet elég jónak tartották ezért, senki sem aggódott érte – kivéve saját magát, a kacsát.
A nyuszi a futásban kimagaslott eleinte az osztálytársai közül, de idegrángás alakult ki a lábizmaiban a sok úszás miatt.      
A mókus kitűnő volt a mászásban, azonban állandóan frusztrált volt amiatt, hogy a repülés órán a tanár azt akarta, hogy a földről próbáljon felrepülni, ahelyett, hogy a fáról lefele próbálta volna a repülést. A sok próbálkozástól görcsöt kapott, ezért közepest kapott a mászásra és éppen csak elégségest a repülésre.
A sas problémás tanuló volt, akit sokszor kell fenyíteni a nonkonformista (aki nem alkalmazkodik a rendhez) viselkedése miatt. A mászás tantárgyában mindenkit megvert, hiszen egy kettőre felért a fa tetejére, csak azt kérte, hogy engedjék meg azt, hogy a saját módszere szerint tegye…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….