„taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”
Nem akarhatok végső igazságokat megállapítani, és nagy tételeket bizonyítani. Csupán kíváncsi voltam határaimra. Meg akartam látni, mit ragadhatunk
meg szavainkban és gondolatainkban Istenről. Meg szerettem volna tudni, milyen élettapasztalatainkból származhatnak az Örökkévalóról szóló gondolataink. Végülis arra vállalkoztam, hogy tapogatózva körüljárjam Istent, meglessem és átérezzem, mennyire elveszetten távol vagyunk tőle, és Ő mennyire közel van hozzánk. Mindannyiunk számára a legfontosabb kérdések ezek. Van biztos pont, de még sok kérdésem
maradt, és ennek örülök.
„– János evangélista igen nagy és magasztos dolgokat mondott Istenről.
– Kedves testvérem, János evangélista semmit sem mondott Istenről.
–Drága testvérem, vigyázz, mit mondasz! Hiszen ha János még magasztosabban szólt volna, senki halandó nem értette volna meg. Ne mondd hát, hogy semmit sem mond.
– Pedig újra és újra mondom, hogy János semmit sem mond Istenről.
Elkeseredtek, és anélkül, hogy épültek volna, felkerekedtek.
Néhány lépésre voltak, mikor visszahívta őket és melléjük állt. A láthatáron egy égbe törő hegyre mutatott.
– Ha lenne ekkora hegy kölesmagból, mint ez itt, és veréb laknék a tövében, és belőle lakmároznék, mennyit hordana el belőle egy nap, egy hónap, egy év, sőt ezer év alatt?
– Ezer év alatt is majdnem semmit.
– Az örök Isten is olyan mérhetetlen és olyan nagy hegy, hogy János evangélista, aki szinte csak egy veréb volt, semmit sem mond Istenről az Ő nagyságához képest.” (Hamvas Béla – Anthologia humana). Egy kattintás ide a folytatáshoz….
VILÁGIASSÁG. Úgy gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a világiasságnak hatalmas ereje van arra, hogy elcsábítson bárkit az Istentől való személyes kapcsolattól. A világias élet egyet jelent e világ folyása szerint élni. A Sátán, vagyis e levegőbeli fejedelem, ahogy az Efézusi levél 2. részében olvashatjuk, mindent elkövet annak érdekében, hogy az embert fogva tartsa, vagy újból megkötözze. Lucifer fellázadt Isten ellen, és mindent megtesz annak érdekében, hogy e világot is Isten elleni lázadásba terelje és tartsa. A világiasság egyet jelent a Sátán elképzelése szerint élni, amely meggátolja az embert Isten megismerésében
A Bibliából megtudhatjuk, hogy a bűn tette tönkre az ember és Isten közti kapcsolatot. Mivel Isten Szent, ezért Önmaga természetéből eredően nem lehet közössége igazságtalansággal. Ez az emberiségnek rossz hír, mivel hozzánk emberekhez igazságtalanság és bűn tapad. Ebből eredően Istennek kellet gondoskodjon egy útról, amelyben az ember és közte való kapcsolat helyre állhat. Úgy döntött, hogy Fia által emberi formában le jön a földre és feláldozza magát egy kereszten kifizetve a bűneink büntetésének árát. Jézus Krisztus kiontott vérében való hit tisztít meg a bűneidtől. Amikor Isten a hívő emberre tekint, akkor tisztának látja Fia vérén keresztül. Tökéletesnek és tisztának lát téged Fiában. Jézus Krisztus az egyedüli út Istenhez és Isten megismeréséhez. 
an ez nagy szégyent jelentett egy asszony életében, ha gyermektelen volt. Félt talán attól is, hogy éppen e miatt a férje, jobban szereti majd a másik feleségét Penninnát, aki viszont több gyermeket is szült. Pennina viselkedéséből kitűnik, hogy lenézte Annát, és éreztette Annával a gyermektelenségének helyzetét.
történt megkísértés során az ördög azzal próbálta Évát csapdába ejteni, hogy ha eszik a tiltott fáról, olyan lesz „mint az Isten” (1Móz 3,5). Éva belement a játékba, hiszen vonzó lehetőség állt előtte és evett a fáról. Olyan lett, mint az Isten? Távolról sem! Évához hasonlóan azonban a szívünk rejtett mélyén mégis nem fordult elő akár egyszer is az a gondolat, hogy de jó lenne, ha nem lennénk ilyen gyengék, mulandók, halandók, ilyen emberiek? Ebből fakad az a lázadó gondolkozás is, amikor az ember „szinte” haraggal gondol Istenre azért, mert az embert olyanná teremtette amilyen, miközben Ő (mármint Isten) mindenek fölött való Úr. Sokan úgy tekintenek Istenre mint, aki egy nagy statiszta ebben a világban, és az ember csupán csak egy bábú. Ez az Isten sokak számára túl kemény, túl szuverén, túl megfoghatatlan.