A JELEN HELYZET – Támadás vagy Fenyítés?

Ezekben az időkben sok kérdés fogalmazódott meg bennem a kialakult helyzetekkel, valamint azokkal kapcsolatban, ahogyan mi keresztyének gondolkodunk. Személy szerint úgy tartom és abban is kívánom magam gyakorolni, hogy minden helyzetben Isten akarata szerint viselkedjek. Nagy a kísértés sokszor, hogy ne másokat utánozzunk, vagy hogy ne mások befolyására tegyünk dolgokat. A dilemma jelen pillanatban az, hogy miként tekintsünk a járvány okozta következményekre keresztyén szemszögből? A legtöbb vélemény, amelyet hallok az, hogy az országos szigorítások mivel behatárolják a gyülekezeti alkalmaink nyílt istentiszteleteinek megtartását, egyrészt a keresztyén hit támadását jelentik. Ha ez így van, mondják legtöbben, akkor mutassuk meg, mint Krisztus katonái azt, hogy mi nem félünk senkitől és semmitől: „Mi márpedig megtartjuk istentiszteleteinket, ha esik, ha fúj, félig meddig alkalmazva a törvényeket, egészen addig, amíg úgy gondoljuk, hogy azok nem bántják túlságosan az önérzetünket”.

Gyülekezetünk vezetőségével is beszélgettünk ezekről a dolgokról. Tanácskoztunk, hogy mi lenne a jobb. Tartsunk szabadtéri istentiszteletet a törvényeket betartva, de akkor hol lesz a közösség lényege? Tartsunk szabadtéri alkalmat, és úgy ahogy tudjuk próbáljuk betartani az előírásokat, de mi lesz, ha mindenki nem fogja megtenni? Milyen példát mutatunk így azoknak, akiket „evangelizálni” szeretnénk? Gondolkozok tehát imádságos szívvel, hogy mi Isten akarata. Ma délután egyszer csak eszembe jutott egy élethelyzet, amin Izrael népe, vagyis Júda ment keresztül. Elővettem a Bibliát és Jeremiás könyvéhez lapoztam. Elkezdtem a részeket olvasgatni. Érdemes elolvasni a 27-29 részeket. Én ezt tettem. Jeremiás próféta Jojákim király uralkodása kezdetén az Úrtól üzenetet kapott. Jármot kellett készítsen és kötelekkel azokat a nyakához kellett erősítse. Ennek a jelképes tettnek üzenetét Isten akarata szerint elküldte Edom, Moáb, Ammon, Tírus és Sídon királyaihoz. Természetesen a Júda királyának is szól az üzenet. Mi volt a lényeg? Az, hogy Isten Nabukodonozor király által kívánta a környező népeket, Júdát is beleértve, megleckéztetni. Arra is figyelmeztetett a próféta, hogy ne hallgassanak azon prófétákra, akik csak azt mondogatják, hogy ne hajtsák meg fejüket Babilon királya előtt. Miért prófétálták azt, amit? Nem azért, mert Isten mondta. Talán azért, mert racionálisan az volt a helyes. Vagy talán azért, mert úgy gondolták, hogy a választott néphez tartozván az a normális, ha a zsidó nép nem adja meg magát senkinek. Akármilyen indítékból fakadt a prófétálásuk, nem Isten akaratából beszéltek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ap.Csel 1,11)

„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe” (Ap.Csel 1,11)

Jézus Krisztus mennybemenetele nem arról szólt, hogy itt hagyta volna az embert a nyomorúságában. Nem! Jézus Krisztus egy időre tért vissza az eredeti lakhelyére azért, hogy majd visszajöjjön mindazokért, akik hittel várják Őt. A tanítványok az égre meresztették tekintetüket. Talán túlságosan is?! Azonban mindenféle képen sokat mondó az, ahogyan az Úr gyermeke várja Őt. Miközben tesszük a mindennapi, rutinná vált feladatainkat soha nem szabad egy pillanatra se elfelejtsük azt, hogy Krisztus bármelyik pillanatban visszajöhet. Szemeinket az égre emelve várjuk Őt. Nagyon könnyen földre szegezheti a tekintetünket mindaz a testi és önös érdek amit a világ diktál. Azonban az Úr gyermekeként soha ne felejtsd el azt, hogy a te igazi hazád a mennyben van ahonnan várod vissza az Uradat. Egy történetet olvastam arról, hogy egy misszionárius Jézus Krisztus visszajöveteléről beszélt egy indiai leánynak. A leány ijedten kiáltott fel: „Jaj, még ne jöjjön Jézus!” A misszionárius meglepetten, kérdőn nézett rá. Ekkor karjaira mutatva így folytatta: „Az én bőröm nem elég fejér, és félek, hogy így nem fogad be a dicsőségébe. Előbb szeretnék fehér lenni”. Amikor azonban megértette, hogy Jézus nem a bőrünk színét, hanem a szívünk tisztaságát nézi, s hogy az ő vére megtisztít minket minden szennytől, boldog örömmel fogadta a jó hírt. Örömmel várjad vissza Megváltód a mai napon is!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Zsidók 4, 16)

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsidók 4, 16)

Bármilyen szükségben is legyél, gondolok fizikai, szellemi, gazdasági szükségletekre Isten segítségére biztosan számít a gyermeke. Ezt azonban sokaknak nehezükre esik elhinni. A segítség Isten részéről garantált azok számára, akik hittel keresik Őt és bíznak benne. A sokféle emberi szükség között a legnagyobb az ember lelki hiánya. Ha valakinek a lelke szabad és meggyógyult, akkor éppen olyan hálaadással tekint arra a szerény körülményre amelyben esetleg lakik, mint az, akinek palotája van. Ha azonban az ember lelke bűnnel terhelt, lehet mindene ezen a világon mégsem tud örülni, hálát adni azoknak és nincs nyugta. A jó hír az, hogy Jézus Krisztus által jöhetünk gondjainkkal, bajainkkal, bűneinkkel a kegyelem királyi trónjához. Ott kiönthetjük a szívünket annak, aki nemcsak meghallja a nyomorúságainkat, hanem képes azon segíteni. Élj ezzel a kivételes lehetőséggel a mai napon is. Ne félj attól ami nincs, hanem higgy abban, aki tudja pótolni azt, ami lesz az ő kegyelméből!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (2Kor 9,8)

„Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek” (2Kor 9,8)

Isten a végtelen szeretetet folytán gondoskodik a gyermekeiről. A legnagyobb gondoskodása az, amikor Jézus Krisztus által kegyelmet gyakorolt az életed felett. Isten jósága azonban nemcsak abban mutatkozik meg, hogy kegyelmet nyertél az örök életre, hanem abban is, hogy kegyelmet nyertél kegyelemre. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten mind a lelki és fizikai szükségeidről képes és akar gondoskodni. Ez a gondoskodás a szükséget tölti be és nem a pénztárcád. Ezt a kettőt nem szabad összekeverni. A teremtő Istened tudja nagyon jól, hogy mire van szükséged a mindennapokban, és ő ad erőt a munkához, esőt a terméshez, előrehaladást a feladataidban, kenyeret az asztalra. Lehet, hogy ezt természetesnek tekinted, de ez nem más mint Isten jósága feléd. E természetes gondoskodás mellett tapasztalhatod meg azt a különleges gondviselést, amely egyet jelent a csodával. Biztosan átéltél már ilyet! Miért ad kegyelemet kegyelemre az életedben? Azért, hogy te is olyan kegyelmes és irgalmas legyél embertársaid irányába mint ahogy Isten feléd. Amilyen bőséges Isten szeretete feléd, legyen olyan bőséges a jótéteményed mások felé. Erre buzdít Isten igéje, ez a te hívatásod, így mutathatod be igazán Isten szeretetét másoknak. Gyakorold magad ma is ebben!

Melyik a helyes út …?

Az egyik napi áhítatra készülve a következő igevers jött elém: „Minden te útaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te útaidat” (Péld 3,6). Megtérésem kezdetétől ez az ige ott van a szívemben és sokszor megállásra és átgondolásra sarkall. Minden helyzetben felismerni Isten akaratát – talán sokkal jelentőségteljesebb lett ezekben a napokban ez a kihívás, mint ahogy az elmúlt években volt. Lelkipásztorként nemcsak arra kell gondoljak, hogy rám bízottokat lelkileg az Úr igéjével tápláljam, hanem hogy utat mutassak, amelyen járnunk kell. De melyik a helyes út? Ez a kérdés van a szívemben és erre keresem a választ. A kialakult vírus okozta felfordulásban a bizonytalanság játszik főszerepet. Több mint két hónapja online módon tartjuk egymással a kapcsolatot, illetve sugározunk istentiszteleteket. Hálát adok Istennek ezekért a lehetőségekért. Belegondoltam abba, hogy ha ezelőtt harminc évvel történt volna ennek a vírusnak mostanihoz hasonló hatása, akkor a technikai lehetőségeink sokkal szerényebbek lettek volna. Nem jöhetett volna szóba ZOOM-os beszélgetés vagy az istentisztelet vetítése az internetes platformon. Ugyanakkor érezzük azt, hogy ezek a lehetőségek csupáncsak csillapítják a hiányunkat, de nem oldják meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz….