FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ézsaiás 40,29)

Közzétéve Szerző:

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ézsaiás 40,29)

Ha vége nélküli harcban van az ember, akkor előbb utóbb elfogy az ereje. Lehet, hogy te is ebben a helyzetben vagy jelenleg? Mindent megtettél, de nem segített nem vitt előrébb. Mit kell ezek után tenned? Tölts több időt Istennel és figyelj arra, amit mondani akar neked. Mindaddig amíg nem adod fel a saját magad próbálkozásait, terveit, akaratod, addig semmi esélyed a győzelemre. Új erő van szükséged, amelyet csak akkor élsz át az életedben, ha kész vagy teljesen Istenre bízni magad. Ha úgy érzed magad, hogy a házasságodban, munkádban, egészségedben, anyagi helyzetedben és feladataidban vannak dolgok, amelyek meghaladják képességedet, bölcsességedet és erődet hagyatkozz arra a drága ígéretre amely arra buzdít, hogy Isten erőt ad a megfáradt vándornak és az erőtlen erejét megsokasítja. Engedd, hogy Isten átvegye terheidet, átvegyen téged. Pihenj meg védő karján a jelenlétébe és engedd át, hogy Ő intézze dolgaidat. Hagyatkozz rá teljesen ma is!

Gondolatok az engedelmességről…

Közzétéve Szerző:
Sziasztok! 😊
Nagyon sok vita folyik arról, hogy mit lehet tenni ezekben az időkben a törvények szerint, miket engedhetünk meg magunknak egyéni és gyülekezeti szinten? Itt gondolok olyan alkalmak megtartására, mint ifjúsági órák, szolgáló csoportok gyakorlására és szolgálatára. Ma este olvastam egy cikket és utána pedig néhány igét a Bibliából, ami tisztán és érthetően választ ad kérdéseinkre. Az 1Sámuel 13,13; 15,22 verseiben ez olvasható: „Akkor mondta Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél, nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt néked… Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” “Nincs biztonság másban számunkra, csak az Isten igéje iránti engedelmességben. Isten a hit és engedelmesség feltétele mellett adta minden ígéretét. Ne bízzuk magunkat a saját érzéseinkre vagy emberek tanácsaira, hanem engedelmeskedjünk Isten akaratának. Járjunk egyenesen az ő parancsolatai szerint, minden körülmények között. Az ilyen cselekedetek következményei mindig Isten áldását vonják maguk után!

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (2Korinthus 7,10)

Közzétéve Szerző:

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2Korinthus 7,10)

Különbség van a bűn megvallása és a bűnből való megtérés között. A Bibliában a „megtérés” kifejezésének jelentése: elfordulni a bűntől. A bűn megvallása által az ember elismeri, hogy amit tett az nem jó; a megtérés által viszont az ember elfordul attól a bűntől. A jó hír az, hogy Isten kész mindent megbocsátani. Ugyanakkor Istennek célja az, hogy az ember ne csak bocsánatot kérjen újból és újból bizonyos bűnök miatt, hanem hogy térjen meg abból. Itt jön elő a „megszomorodás” igazsága. Ha átadta a szívedet az Úr Jézus Krisztusnak, akkor Isten Szentlelke lakozást vett benned. Amikor azonban bűnt engedsz az életedbe Isten Szentlelke megszomorodik benned amelyet természetesen saját bőrödön te is megtapasztalsz. Oda lesz az öröm, békesség, szabadság, tűz…stb. Ennek a megszomorodásnak a célja az, hogy az egyén felébredjen arra, hogy mit tett és mit veszített el. Ennek a megszomorodásnak a célja, a bűnbánat, bűnvallás és természetesen a megtérés. Az Isten szerinti megszomorodásban mindig van lehetőség az újrakezdésre, míg a világ szerinti szomorúság csak kilátástalanságba torkol. Adjon Isten kegyelmet a megtérésre megszomorodni!

Napfény csillan tükörben

Közzétéve Szerző:

„taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”

Nem akarhatok végső igazságokat megállapítani, és nagy tételeket bizonyítani. Csupán kíváncsi voltam határaimra. Meg akartam látni, mit ragadhatunk
meg szavainkban és gondolatainkban Istenről. Meg szerettem volna tudni, milyen élettapasztalatainkból származhatnak az Örökkévalóról szóló gondolataink. Végülis arra vállalkoztam, hogy tapogatózva körüljárjam Istent, meglessem és átérezzem, mennyire elveszetten távol vagyunk tőle, és Ő mennyire közel van hozzánk. Mindannyiunk számára a legfontosabb kérdések ezek. Van biztos pont, de még sok kérdésem
maradt, és ennek örülök.
„– János evangélista igen nagy és magasztos dolgokat mondott Istenről.
– Kedves testvérem, János evangélista semmit sem mondott Istenről.
–Drága testvérem, vigyázz, mit mondasz! Hiszen ha János még magasztosabban szólt volna, senki halandó nem értette volna meg. Ne mondd hát, hogy semmit sem mond.
– Pedig újra és újra mondom, hogy János semmit sem mond Istenről.
Elkeseredtek, és anélkül, hogy épültek volna, felkerekedtek.
Néhány lépésre voltak, mikor visszahívta őket és melléjük állt. A láthatáron egy égbe törő hegyre mutatott.
– Ha lenne ekkora hegy kölesmagból, mint ez itt, és veréb laknék a tövében, és belőle lakmároznék, mennyit hordana el belőle egy nap, egy hónap, egy év, sőt ezer év alatt?
– Ezer év alatt is majdnem semmit.
– Az örök Isten is olyan mérhetetlen és olyan nagy hegy, hogy János evangélista, aki szinte csak egy veréb volt, semmit sem mond Istenről az Ő nagyságához képest.” (Hamvas Béla – Anthologia humana). Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →