FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel 37,3)

„És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!” (Ezékiel 37,3)

Ezékiel látomása megdöbbentő, hiszen most nem templomban találja magát Isten dicsőségének jelenlétében, hanem jóformán egy temetőbe. Köröskörül megszáradt emberi csontok vették körül. Micsoda nyomasztó érzés lehetett egy ilyen helyen lenni még akkor is, ha egy látomás volt. A szomorúbb ennél az volt, hogy Isten szerint ilyen volt a népének állapota. Lelkileg élettelenek, szárazok, szétszóratva voltak és a nép hajdani dicsősége már rég elmúlt. Isten egy kérdést intéz a prófétához: „Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek?”. Nehéz kérdés, amelyre a válasz ugyanakkor egyszerű: csak Isten tudja. Két gondolatot is hordoz ez a kijelentés. Először is azt, hogy vannak dolgok, amelyre a választ csak Isten tudja. Jöhetünk mi különböző bölcseletekkel és elméletekkel, de egy adott ponton az ember be fel kell, hogy ismerje azt, hogy vannak dolgok, amelyre a válasz Istennél van. A második gondolat arról szól, hogy az élettelenből életet csak Isten tud teremteni. Lehetnek nekünk jól működő gyakorlataink, sablonjaink, de életet csak Isten adhat neked és nekem. Ez ugyanakkor jó hír is, hiszen ahol emberileg nincs megoldás, Isten ott is képes csodát tenni. Isten képes csodát tenni az életedben, családodban és gyülekezetedben!

Total Page Visits: 333 - Today Page Visits: 1