Források a pusztaságban – (1János 3,1a)

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”.1János 3,1a

Mindig elcsodálkozom azon, hogy mekkora kegyelem Isten részéről ez az ajándék, amelyről János apostol beszél ebben a versben. Isten fiainak neveztetünk. Miközben számtalan esetben arra bátorítjuk egymást, hogy legyünk Istennek hűséges szolgái hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy ez nem egyet jelent a szolgasággal. Hiszen Isten az Úr Jézus Krisztus által, nem rabszolgának hívott el, hanem egyenesen gyermekének fogadott. Ezzel a lépésével, ha valóban hiszel Isten Fiában, nemcsak gyermekének fogadott, hanem minden kiváltsággal, amely ebből fakad. Nem úgy tekint rád, mint egy idegenre, vagy egy olyan személyre, akitől csak azt várja el, hogy mindent megtegyél számára. Igen, Isten engedelmességre hívott el. Azonban a mi engedelmességünk olyan kell legyen, mint ahogy a gyermek engedelmeskedik a szüleinek. Egy engedelmes gyermek a szülei irányába nem azért engedelmeskedik, mert nincs mást mit tennie. Nem azért fogad szót, mert fél a büntetéstől. Hanem azért, mert szereti és tiszteli a születi. Tehát miközben örvendünk annak, hogy Isten milyen nagyra értékelt minket, ne feledjük el a mi részünket is Isten irányába. Mint Isten gyermekei nem szabjuk magunkat e világhoz, hanem változzunk el a mi értelmünk megújulása által, mondja a Zsidókhoz írt levél írója.