FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 3,2-3)

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta” (1János 3,2-3)

Isten drága kegyelme által reménységünk lehet Istenben ebben a reménytelen világban. Nagyon fontos, hogy az ember ne csak a jövőre tekintsen, hanem mind arra, amit Isten elkészített az ember számára. Egy nap meglátjuk az Urat szemtől szembe, és olyanná válunk, mint Ő. Ó de csodálatos nap lesz az! Itt a földön sokszor elkeseredhet az ember. A körülmények, betegségek megléte vagy azon emberektől jövő bántás, akiket barátaidnak tartottál. Mindezek leránthatnak és ott tarthatnak a sötétségben. Ezek fölé kell emelkedjünk, hiszen nem számít, hogy ki mit csinál és mond, a lényeg, hogy az Úr szeret téged. Ez a reménység azonban nemcsak célt erőt az ember életében a tovább haladásra, hanem célt is. A cél az, hogy megtisztítsuk magunkat minden tisztátalanságtól. Ez egy folyamatos feladat és cselekmény. Mivel a mennybe igyekszünk Istennel találkozni, ezért tudjuk, hogy nem állhatunk meg előtte mocskosan. Ebből a célból igyekszünk arra, hogy életünk és jellemünk egyre inkább hasonlítson Jézus Krisztus jellemére és életére. Legyen ez a cél és az Istenbe vetett reménység ma is az, ami boldogsággal és élettel tölt be téged!