FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 3,18)

„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1János 3,18)

János apostol a szeretet tanítvány éppen arról beszél, hogy a Jézus Krisztusban való hitünk a gyakorlatban is meg kell mutatkozzon. Többek között a szeretet gyakorlására hívja fel a figyelmünket. Isten szeretete nem maradt meg szavakban. Értünk való szeretetében kész volt a Fiát, Jézus Krisztust is halálba adni, azért, hogy megmentse az életünket. Nem maradt meg az ígéreteknél, hanem azokat beteljesítette. Erre hív minket is most Isten igéje. Könnyen lehet a szeretetről ódákat zengedezni. Lehet róla prédikálni, tanítani, bizonyságot tenni, énekelni és ékesen szólni. Ha azonban csak a beszédben van meg a szeretet mibennünk Isten és az emberek iránt, akkor az a beszéd, amely a szeretetről származik tőlünk nem lesz más, mint üres üzenet. Arra hív Isten, hogy gyakorlatilag mutatkozzon meg a hitünk, és hogy a gyakorlatban is megmutassuk azt, hogy miként kell szeretni egymást. Adjon az Úr kegyelmet nekünk arra, hogy ne maradjunk meg a beszédnél, hanem a szeretetet élően gyakoroljuk Isten felé, a testvéreink felé és a még nem hívők felé egyaránt!