FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 4,10)


„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért”(1János 4,10)

Az igazi szeretet forrása maga Isten. Miközben arra buzdít János apostol, hogy szeressük egymást, néha ott van a szívünkben a fal, neheztelés és megannyi felgyülemlett dolog, amelyek, mint hatalmas gátak meggátolják azt, hogy egymást szeressük. Szeretni azt, aki hátad mögött kibeszél, szeretni azt, akiben megbíztál és ellened tör. Szeretni azt, akiben látod a képmutató viselkedést. Szeretni azt…és a felsorolást talán reggelig folytathatnák. De hogyan szeressek? Ha magamba nézek, akkor néha olyan lehetetlen feladatnak látom ezt a felhívást. Ekkor jön János apostol és bemutatja Isten szeretetét. Aki nem azért szeretet mert megérdemelted volna, vagy mert valami jó pontot tettél irányába. Egyszerűen csak szeretet. Sőt, Ő szeretet először, amikor még a te iránta való szeretetednek nyoma sem volt. Ugyanakkor ez a szeretet áldozatkész, hiszen Isten elküldte az Ő Fiát, engesztelő áldozatul a bűneinkért. Ez Isteni szeretetet, amellyel nem lehet születni, amelyet nem lehet eltanulni, amelyet nem lehet utánozni. Ez az szeretet akkor nyilvánulhat meg az életedben, ha Istennek adod át a szíved teljesen, hogy minden emberi indulat semmivé váljon, és minden Isteni tulajdonság pedig ragyogjon benned!