FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel 22,8)

„Ami nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted” (Ezékiel 22,8)

Ezékiel prófétán keresztül, hosszú szakaszokon át arról olvashatunk, hogy Isten kiönti haragját a népe felé. Mivel bosszantotta fel Izrael az Urat, hogy ennyire megharagudott rájuk? Többek között erről beszél a 22,8 verse. Isten mindent megtett annak érdekében, hogy a népe egy boldog és békés életet éljen az ígéret földjén. Egyetlen feltétele volt az, hogy egyedül Isten imádják és engedelmeskedjenek parancsainak. Erről szól a szombat megtartása vagy a többi törvények megtartása. Izrael azonban a szombatot, pihenőnapot nem arra használta, hogy Istent keresse, hanem azon a napok végezték kedvteléseiket. Ezért Isten megharagudott rájuk. Isten nekünk, újszövetségi népének lehetőségeket adott arra, hogy keressük és imádjuk Őt. Erre vannak azok az alkalmak is, amikor imaházba mehetünk, amikor közösséget gyakorolhatunk, amikor hallhatjuk hangját. A mai világunkban azonban nem egyszer előfordul, hogy ezeket az Úr gyermekei nem használják ki, sőt néha úgy viselkednek mintha már unnák az Úrral és egymással való közösséget. Vigyázzunk azokra a dolgokra, amelyeket azért kaptunk, hogy Istent imádjuk, nehogy megutáljuk, nehogy elhagyjuk és nehogy bemocskoljuk!