FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 5,9b)

„Az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról” (1János 5,9b)

Kinek a bizonyságtétele alapján jelenthetjük ki azt teljes meggyőződés alapján, hogy Jézus Krisztus Isten Fia volt? Erre a kérdésre felelve azonnal az apostolok jutnak eszünkbe, akik olyan szépen megörökítették mindazt, amit Krisztus mondott vagy tett. Ott van az a sok keresztyén, akik ott hagyva a régi életüket, átadták a szívüket Jézus Krisztusnak. Azonban a legnagyobb bizonyságtétel maga Isten személye, ahogy beszél erről János apostol is. Eszünkbe juthat az a mozzanat, amikor Jézus Krisztus megkeresztelkedett és egy fehér galamb szállt a fejére és az égből egy hang hallatszott: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm…”. Isten szólalt meg, aki így is bizonyságot tett Krisztus felől, de ez csak egy példa a sok közül. Jézus Krisztus nem azért az, Aki, mert az emberek, keresztyének és gyülekezetek hirdetik Róla az igazságokat, hanem azért, mert Isten tett bizonyságot a Fiáról az Ő Szavában. Erre építjük a mi hitünket és meggyőződésünket. Isten kijelentése és bizonyságtevése nemcsak nagyobb, hanem tökéletesen elég. Építsd te is erre az életed.