FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 4,6)

„Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét” (1János 4,6)

János apostol egy nagyon fontos igazságot említ meg ebben az egy igeversben. Az egymás iránti tisztelet és engedelmesség egyik fő jellemvonása annak, aki Istentől van. Aki nincs Istentől nemcsak, hogy tévelyeg Isten nélkül, de másokat is arra csábít, és mindenkinél magasabbnak tartja magát szellemi értelemben. Az ilyen ember nem inthető, nem tanítható, nem nevelhető és nem formálható. Sokszor előfordul, hogy gyülekezetekben önjelölt missziómunkások, vezetők állnak elő azzal a vággyal, hogy majd ők mindent helyre tesznek. Ezt meg is próbálják, de nem Isten és igéje szerint, hanem saját elgondolásaik és látásuk szerint. Hamar kiderül az és nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen embereknek munkája mögött nincs Isteni elhívás vagy megbízatás. A legnyilvánvalóbbá pedig akkor válik, amikor nem hallgat senkire, még Istenre sem, mert úgy gondolja, hogy az ismeret és tapasztalat tökéletes birtokában van. Rendszerint innen fakadnak a szakadások. Ellenben az, aki Istentől van, aki az Úrhoz tartozik azt jellemzi az lázat, és az engedelmesség. Az Úr adjon kegyelmet ilyenekké válni!