FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 5,10)


„Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról” (1János 5,10)

Bele sem gondoltam, hogy a hitetlenség nem csak az emberről szól, hanem arról is, ahogyan tekint az Istenre. Isten bizonyságtétele nagyobb minden bizonyságtételnél, olvashattuk tegnap. Arra lehet építeni, abban lehet tökéletesen bízni. Ennek ellenére az ember sokszor nem teszi ezt. Felteszem a kérdést, hogy miért? A válasz legtöbbször: a hitetlenkedés miatt. Mit is jelent hitetlennek lenni Istennel szemben? Először is azt, hogy amit tudok, hallok vagy olvasok Istenről nem hiszem el annyira, hogy az életem rá építeném. Másodjára pedig, a hitetlenségemmel kimondatlanul hazuggá teszem Istent. Micsoda? – mondod felháborodva. Isten nem hazudik soha. Ez igaz, de a hitetlenkedés által az ember úgy viselkedik, mintha nem hinné el azt, amit Isten mond önmagáról. Ezzel a lépésével öntudatlanul is azt sugallja, hogy nem lehet Istenben meg bízni. Erre gondolva, sokkal inkább megértem, hogy miért haragszik Isten az ember hitetlenségére. Igaz mennyire bántó lenne az, ha a feleséged vagy férjed nem bízna benned? Milyen szomorú lennél, ha a gyermeked nem hinné el, hogy szereted! Képzeljük el magunkat Isten helyébe, hányszor megbántjuk hitetlenségünkkel. Istenben teljesen meg lehet bízni, ezért soha ne kételkedj benne és a szeretetében!