FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel, 18,23)

„Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” (Ezékiel, 18,23)

Istenre gondolva sok embernek az a téveszméje, az, hogy olyan Úr Ő, aki nem törődik az emberrel, hanem csak az igazsággal és ítélettel. Isten igazából nem törődik a megbocsátással, nem érti meg az embert, könnyen leírja az embert. Ezékiel prófétán keresztül az Úr arról tesz biztosítja a népét, hogy Ő nem gyönyörködik abban, ha a bűnös embert el kell ítélje. Ezzel szembe Isten vágya az, hogy a gonosz megtérjen az útjáról és éljen. Isten a Fiát adta a halálba azért, hogy az elkóborolt ember visszatérhessen Istenhez és kegyelmet nyerjen. Ez beszél arról a lehetőségről, amelyet minden ember kap Krisztus áldozata által. Nem Istenen múlik a bűnös ember ítélete, hanem az egyénen. A lehetőség adott Istentől, de ez a lehetőség egyben feltétel is arra, hogy az ember, életet és ne halált nyerjen. Az Isteni feltétel a megtérés, amely által az Úr könyörül az emberen. Istennek célja az, hogy a teremtés koronáját, ne kelljen halálra ítélje, hiszen a pokol nem az embereknek készült, hanem az ördögnek és az angyalainak. Sajnos azonban az, hogy ha valaki meg nem tér, akkor az is arra a helyre kerül, amely a saját bűneinek és megtéretlen állapotának következménye. Lásd meg Isten szeretetét és ha van valami, amelyből meg kell térned Hozzá, ne késlekedj, hanem élj a lehetőséggel és tedd le Krisztus keresztje alá.

A képen a következők lehetnek: , szöveg, amely így szól: „Napi Áhítat”