FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 3,13)

„Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!” (1János 3,13)

Sokszor ott van bennem az a gondolat, hogy ha úgy élek, amint Jézus Krisztus kívánja, akkor ebből az következik, hogy az emberek előtt kedvességet nyerek, még a világban is. Mint keresztyének, vagy mint Krisztus gyülekezete általában, arra igyekszünk, hogy a viselkedésünkkel, beszédünkkel megnyerjük a világot. Sajnos, sok helyen még az istentiszteleteket is azért keverik össze olyan dolgokkal, amelyeknek nincs semmi közünk Istenhez, csakhogy az embereket bevonzzák az épületbe. Ha Isten igéjét olvasom, akkor viszont azt látom, hogy sokkal természetesebb az, hogy a világ gyűlöl minket azért, mert Krisztus gyermekei vagyunk, mintsem két karral átöleljen. Persze, vannak, akik megpróbálnak lavírozni a hétköznapokban egy kicsit hívőnek lenni és egy kicsit világinak. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Jézus Krisztus azonban világossá tette azt, hogy két Úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Két úton sem lehet járni. Ha Krisztus gyermeke vagy neked az Ő útján kell járnod. Ha így teszel ne rémülj meg attól, ha lesznek olyanok, akik emiatt csúfolnak vagy kinéznek. Krisztussal is ezt tették!