FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 2,15)

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete” (1János 2,15)

Mindannyian ismerjük azt a drága igazságot, amely János evangéliuma 3,16. versében található: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta…”. Lehet, hogy éppen az az igevers segített megtérésre. Erről prédikálunk és erről teszünk bizonyságot az embernek. Isten megváltó szeretetéről a világ irányába. Most azonban, János apostol arra kér, hogy mi, akik az Úr Jézus Krisztus gyermekei lettünk, ne szeressük a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ellent mondás lenne a két igevers között? Egyáltalán nem! Az első igeversben a világ alatt, a földön élő embereket kell értenünk. Isten úgy szeretett miden embert, hogy Fiát adta értük. A János apostol levelében fentebb olvasott versben a világ szó alatt azt a gondolkodásmódot értjük, és azon dolgokat, amelyek Isten elleni bűnre csábítanának. Ezekkel szemben a hívő ember elutasító kell legyen. Ez a felhívás egy szűrő is egyben. Aki ennek ellenére szereti a világ Isten ellen lázító és csábító dolgait, az nem szereti Istent. Hiába a vallás, erkölcsös élet, abban nincs meg az Isten szeretete. Szeresd az Urat, hogy nemet mondhass a világnak!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 2, 12)


„Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért” (1János 2, 12)

Az evangélium egyik nagyszerű üzenete az, hogy van az ember bűneire bűnbocsánat Jézus Krisztusban. Az egyik zsoltáríró a következőt írta: „Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít…” (Zsoltárok 32, 2). A bűn magában foglalja az Isten elleni lázadás tényét és iránta való engedetlenségét. A bűn megléte egyet jelent az Istentől való elszakadásnak. A halál jelenlétének. A pusztulás látható nyomának. A bűnben élő ember állapota magával vonja örök kárhoztatását a pokolban. Azonban már itt a földön meglátszik a bűneinek hatása a saját életén. Az elromlott kapcsolataiban, gonosz és önző vágyaiban, istentelen magatartásán. Isten azonban ebből az állapotból meg akarja szabadítani a teremtményét. Ezért küldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy az Ő halál megváltást adjon bárkinek, Aki megtér és bűnbánó szívvel Krisztusra nézve bűnbocsánatért és életért kiált fel Hozzá. Ha ezt már megtetted, akkor rád is érvényes János apostol kijelentése: „a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért”. Ha azonban úgy látod, hogy nem rendeztél dolgokat Istennel, most van még rá lehetőség. Jöjj Hozzá bátran, kérj bocsánatot és engedd, hogy megbocsátson!